Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 1 óra 30 perc

2020. július 14. – Kedd (Mt 11,20-24)

21 óra 23 perc
Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Elmélkedés

Ahogyan a tegnapi evangéliumban, a mai részben is kemény hangon beszél Jézus. Természetesen nem harag vagy gyűlölet van a szívében, hanem értetlenség és aggodalom. Nem érti, hogy miért nem tartanak bűnbánatot azoknak a városoknak a lakói, amelyekben sok-sok csodát tett. És aggódik azokért az emberekért, akik sem tanítását hallva, sem csodajeleit látva, nem akarják bűneiket megbánni.

Jézus azokkal tud csodát tenni, azokat a betegeket tudja meggyógyítani, akik hisznek benne és kifejezik gyógyító képességébe és isteni erejébe vetett hitüket. A gyógyulni vágyók mindig hittel fordulnak hozzá és kérik segítségét. Igaz továbbá, hogy a csodák és csodás gyógyulások a jelenlévőkben is hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset láttán kezdenek el hinni Jézusban. A csoda egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy részéről, másrészt kiindulópontja lehet a hitnek. Jézus csodáihoz tehát mindig köthető valamilyen módon a hit.

Miért korholja Jézus Korozain, Betszaida és Kafarnaum városát? Azért, mert igehirdetése és csodái hatás nélkül maradtak ezekben a városokban. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja az említett városokban élő embereknél.

Figyelmeztető szavai nekünk is szólnak, ha mi sem bánjuk meg bűneinket. Bűnbánatot ébreszt-e Jézus szava és jelenléte?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

2020. július 13. – Hétfő (Mt 10,34–11,1)

2020. júl. 13. 00:00
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban. Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

Kétségtelen, hogy nagyon erősek Jézus kijelentései, amelyeket a mai evangéliumban olvasunk. Szinte el sem hisszük, hogy ő ilyen dolgokat mondott. Találkoztam már olyan kereszténnyel is, aki meggyőződéssel állította, hogy ez csak valami félreértés, talán rossz a fordítás, de szerinte az Úr biztosan nem mondott ilyet.

Pedig mondott. Csak értenünk kell szavainak tartalmát, és azt is tudnunk érdemes, hogy a Biblia nyelvezete sokszor alkalmaz „túlzó kijelentéseket”, amelyeknek éppen az a célja, hogy elgondolkodtassák az olvasót. Mire gondolhatott Jézus, amikor béke helyett kardot emleget, továbbá azt, hogy a családtagok között szembenállás lesz? Jézus nem békétlenséget szeretne, de tanítása békétlenséget fog eredményezni. Nem a családtagok egymás ellen fordulását szeretné elérni, de tanításának ez is a következménye lesz. Nem gyűlöletet akar ébreszteni az emberekben egymás iránt, de mivel nem mindenki fogadja el tanítását, ezért egyesekben gyűlölet fog ébredni mások ellen. Nem célja, hogy megtörténjen mindaz a rossz, amit felsorol, de tisztában van vele, hogy az emberi gonoszság miatt ezek is be fognak következni.

Kérdezhetné valaki: Ha előre látja ezeket a negatív dolgokat, akkor miért nem akadályozza meg? Istenként erre is képes volna. Azért nem akadályozza meg, mert nem veszi el az embertől a szabad akaratot. Szabadon hozott döntéseinkért és tetteinkért személyes felelősséggel tartozunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess minket az örök életre!

2020. július 12. – Évközi 15. vasárnap (Mt 13,1-23)

2020. júl. 12. 00:00
Abban az időben: Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve: Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta. Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13,1-23

Elmélkedés

A bőséges termés reményében

Jézus példabeszédében, amely a magvető ember tevékenységét és a magok elpusztulását, illetve növekedését mondja el, négyféle talaj szerepel, amelyek nem csupán az akkori körülményeket írják le, hanem napjainkban is jellemzőek. Ne felejtsük az értelmezés kulcsát: Jézus nem a mezőgazdaságban dolgozóknak akar tanácsokat adni, hogy milyen talajba érdemes elhinteni, elvetni a magokat, hanem az Isten országáról, amely annak köszönhetően növekszik, hogy az isteni tanítás jó magként hull az emberi szívekbe és termést hoz.

Isten igéjét hirdetni ma sem könnyű, hiszen olyan korban élünk, amely sokszor értéktelennek tartja a hitet és a vallásosságot. Ez egyrészt az Istentől, másrészt az Egyháztól való elfordulásban mutatkozik meg. Jézus nehézségekről beszél a példázatában, azaz olyan körülményekről, amelyek hátráltatják a növekedést, megakadályozzák a fejlődést.

Az első ilyen nehézséget az útra vagy útszélre esett magok jelképezik. Nem aszfaltos vagy lebetonozott útra kell gondolnunk, hanem földútra, amelyet emberek és teherhordó állatok olyan keményre taposnak, hogy az oda hullott magnak esélye sincs arra, hogy a föld alá kerüljön és valaha is kikeljen. Jézus magyarázata szerint ők azok, akik nem értik meg a tanítást és annak még a csíráját is kitépi szívükből a gonosz. Ők valójában nem Isten szavára figyelnek, hanem a tömeg és a többség véleményére. Amit mások elfogadnak, azt követik, de nem vizsgálják meg annak sem tartalmát, sem igazságát. Számukra meglehetősen rövidéletű Isten üzenete, mindössze néhány pillanat az információk és hírek folyamában, amely az újabb információk érkezése miatt hamar feledésbe merül.

A példázatban a második talaj sziklás és köves. Ez nem éppen ideális termőföld a magok számára, mert nem tudnak benne gyökeret verni. Ez a tanítás utáni lelkesedést tükrözi, ami azonban nem tartós, hanem csupán a kezdeti időkre jellemző. Szükséghelyzetben az ember gyorsan elpártol tőle. Amikor tehát színt kell vallani és amikor tanúságot kellene tenni, akkor inkább lemond róla az ember. Ezekből az emberekből az a meggyőződés hiányzik, hogy a krisztusi tanítás mellett érdemes a végsőkig kitartani.

A magvetőről szóló hasonlatban harmadikként a tövisek, a bogáncsok közé hullott magok kerülnek sorra. A jézusi magyarázat szerint harmadik veszélyként az evilági gondok és a gazdagság jelentkezik. Egyesek ugyanis bezárkóznak a pénzkeresés és a vagyonszerzés házába és észre sem veszik magukon, hogy e szándék rabszolgáivá válnak. Minden figyelmüket és gondolatukat leköti a gazdagság utáni vágy, cselekedeteik egyetlen ösztönzője a minél többet birtokolni akarás. Az Istennek adott vagy imádkozásra szánt időt elfecsérelt időnek tartják, a lelki kincseket, Isten adományait semmibe veszik.

Utolsóként, negyedikként esik szó a jó földről, a kiváló termőtalajról, amelyben a mag sokszoros termést tud hozni. Ők azok, akik nem csak szívesen hallgatják, hanem meg is valósítják a tanítást. Jézus azokat mondja boldognak, akik meghallgatják szavát és aszerint élnek. Ahhoz, hogy valóban jó talajjá váljunk, szükséges, hogy rendszeresen eltávolítsuk a köveket és töviseket lelkünkből! Minden növekedéshez idő kell. Legyünk hálásak azért, hogy Isten jó magot vet a szívünkbe, az üdvösség tanítását, amely az Isten által rendelt időben bőséges termést fog hozni. Isten a bőséges termés reményében tanít minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem! Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!

2020. július 11. – Szombat, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje (Mt 19,27-29)

2020. júl. 11. 00:00
Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.” Mt 19,27-29

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy egy gazdag ifjú a kezdeti lelkesedés után mégsem vállalkozik Jézus követésére, mert vagyonáról és a vagyon által nyújtott biztonságos életről nem akart lemondani. Távozása után Jézus röviden a gazdagság veszélyéről tanít, majd pedig elhangzik Péter apostol kérdése: Mi lesz a jutalma azoknak, akik mindenükről lemondva követői lettek. Jézus nem tér ki a válasz elől, hanem megfogalmazza ígéretét. Igaz, a távoli jövőbe néz. Nem ígér gyors jutalmat, nem mondja azt, hogy a jutalmat hamarosan meg fogja mindenki kapni. A jutalom nagyon sokára lesz. Így mondja: „A világ megújulásakor. Akkor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül.”

Aztán mintha rögtön azt érezné, hogy ez az időtávlat beláthatatlan az apostolok számára, ezért a földi életre is „százannyit” ígér. Máté evangélista ugyan nem írja, hogy ez a földi életre vonatkozik, de Márk kifejezetten azt írja ezen a helyen, hogy „már most, ebben a világban” (Mk 10,30). Szent Lukács művében szintén szerepel az „ezen a világon” (Lk 18,30) megjelölés.

Miért érdemes vállalni életünk keresztjét, a lemondásokat és a próbatételeket? Isten önmagát adja nekünk már ebben a világban is, és a vele való örök együttlét lesz a mennyországban is a jutalom.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2020. július 10. – Péntek (Mt 10,16-23)

2020. júl. 10. 00:00
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia. Mt 10,16-23

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus folytatja az apostolokhoz intézett beszédét, mielőtt útnak indulnak. Korábban azt kérte tőlük, hogy ne vigyenek magukkal semmit, hanem egyedül benne bízzanak. Most figyelmeztetést fogalmaz meg számukra: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Jézus nem él álomvilágban. Találkozott már az emberek elutasító viselkedésével. Tudja, hogy küldötteit sem fogja mindenki jószándékkal fogadni, hallgatni.

Amikor most a tanítványokra váró nehézségekről és üldözésekről beszél, akkor időben távolabbra is lát. Tudja, hogy a későbbi évszázadokban üldözések érik majd azokat, akik benne hisznek, róla tesznek tanúságot, az ő követőiként fáradoznak Isten üzenetének terjesztésén.

Az okosságot, az egyszerűséget, az óvatosságot, a Szentlélekre hagyatkozást, továbbá a bántalmak és üldözések türelmes elviselését kéri Jézus. Ezek a kijelentések adnak bátorítást az évszázadok során azoknak a missziósoknak, akik hazájukat elhagyva más földrészekre, más országokba indulnak, hogy terjesszék a krisztusi tanítást. És ezek a mondatok erősítik meg azokat a világi hívőket, akik sajátos életkörülményeik között vállalják Jézus tanácsainak megélését a mindennapokban.

Az Úr szavai bennünket is arra ösztönöznek, hogy bátran elinduljunk az evangéliumról szóló tanúságtétel útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ, amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében, tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza építése közben az égi haza felé is törekedjen!

2020. július 9. – Csütörtök (Mt 10,7-15)

2020. júl. 9. 00:00
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mt 10,7-15

Elmélkedés

Jézus kiváló tanító, beszédei nagy hatást gyakorolnak az emberekre. Szavaiban erő, hatalom rejlik, ezért másként tanít, mint korának írástudói. Szavának erejét és üzenetének igazságát hamar megérzik az emberek, ezért sokan keresik fel őt, hogy hallgassák, olykor akár több ezren. Szava nagy hatással van tanítványaira is. Amikor meghívja, kiválasztja őket, akkor engedelmeskednek szavának, rögtön követik őt. Amikor tanítja őket, figyelmesen hallgatják Mesterük szavait. Ugyanakkor Jézus azt is tudja, hogy az ő szóbeli tanítása mellett szükség van arra is, hogy a tanítványok a gyakorlati életben saját tapasztalatokat szerezzenek. Ezért ad Jézus hatalmat a küldötteknek, ezért bízza meg és indítja útnak őket. Menjenek és saját maguk tapasztalják meg azt, hogy milyen hatása, eredménye van annak, ha Mesterük nevében ők tanítanak, ők űznek ki ördögöket, ők gyógyítanak betegeket.

A küldetés teljesítéséhez nincs másra szükség, mint a Mestertől kapott hatalomra, ahogyan ezt az Úr pontos útmutatásai is jelzik. Erről olvasunk a mai evangéliumban. Jézus azt kéri, hogy ne vigyenek magukkal semmit, hanem bízzanak őbenne. Sem pénzre, sem telepakolt tarisznyára nincs szükség. Jézus is így halad vándorútján, küldötteinek is így kell indulniuk. Szívük bizalma, az engedelmesség öröme kiváló útitárs számukra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te földi életed során hirdetted az örömhírt és meggyógyítottad a betegeket, akik gyógyulásukat kérték tőled. Tanításoddal és gyógyításaiddal jelenvalóvá tetted Isten irgalmát az emberek között. Megmutattad, hogy hatalmaddal képes vagy legyőzni a gonoszt s ezáltal megszabadítani az embereket. Segíts minden embert, hogy tanításodban felismerje a követendő utat! Segíts, hogy csodáid növeljék hitünket! Mutasd meg nekünk, Urunk a te szeretetedet, hogy abból táplálkozva kövessünk téged!

2020. július 8. – Szerda (Mt 10,1-7)

2020. júl. 8. 00:00
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” Mt 10,1-7

Elmélkedés

Ha egy építészt megbíznak azzal a feladattal, hogy tervezzen egy házat, vagy például egy templomot egy közösség számára, akkor először is vázlatokat készít, majd pedig a közösség felelős vezetőinek és tagjainak útmutatásai, kérései alapján szépen lassan kidolgozza az építendő templom terveit. Előfordulhat, hogy a vázlatrajzok vagy a tervek alapján nem minden érintett tudja elképzelni, hogy a kész épület hogyan is fog kinézni. Ilyenkor az építész készít egy makettet, egy méretarányosan kicsinyített templomot papírból vagy más egyszerű anyagból, amely kicsiben azt mutatja, hogy milyen lesz majd nagyban az új templom.

Amikor Jézus kiválasztja a tizenkét apostolt, akiket név szerint felsorol a mai evangélium, akkor tulajdonképpen elkészíti egy Egyház makettjét. Kicsiben, mindössze tizenkét személy segítségével megmutatja azt, hogy milyen lesz majd az ő nagy közössége, az Egyház, amelyhez milliók fognak csatlakozni. Ez a tizenkét ember lesz aztán az alap, a kiindulópont. Ez a tizenkét küldött, az apostolok lesznek az első építőmesterek is, akik igehirdetésükkel sokakat megnyernek, hogy ők is, mint élő kövek, csatlakozzanak a krisztusi közösséghez. A tizenkét apostol munkáját a későbbi évszázadokban sok-sok tanúságtevő keresztény folytatja.

Én is egy kő, élő kő vagyok az Egyház épületében.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.