Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt. Mk 1,14-20

Elmélkedés

Új tenger, új halászháló

Az ószövetségben és az evangéliumokban nagyon jellegzetesek a meghívás történetek, amelyek először ismertetik az Isten által megszólított, meghívott személy életének állapotát, amelyet jelképes szavakkal vagy cselekedetekkel maga a meghívás követ, s végül az illető eddigi élethelyzetének feladása, elhagyása zár le.

Az ószövetségből, a Királyok első könyvéből érdemes felidéznünk, amikor Illés próféta meghívja Elizeust. Elizeus éppen szántott, amikor Illés odalépett hozzá és ráterítette a köntösét. Ekkor az ökröket feláldozza, az ekét elégeti, annak tüzén süti meg az ökröket, aztán pedig elindul, Illés nyomába szegődik és a szolgája lesz (vö. 1Kir 19,19-21). Ámosz próféta pedig így mondja el meghívását: „Pásztor voltam és vadfügét gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!” (Ám 7,14-15).

Ezeket az ószövetségi meghívásokat követi az a leírás, amit a mai napon olvasunk az evangéliumban, Jézus meghívja az első tanítványokat. Először Pétert és Andrást, majd pedig egy másik testvérpárt, Jakabot és Jánost. A történetek itt is a meghívottak életállapotát ismertetik először: halászok voltak, akik a Galileai-tó partján élnek. Nem tanult emberek, nem írástudók, hanem egyszerű munkások, akiknek a halászat a mestersége, ebből biztosítják maguk és családjuk megélhetését. A második mozzanat az, amikor Jézus hozzájuk lép és megszólítja őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Ez az első találkozásuk, az Úr nem ismerte őket korábban, mégis meglátott bennük valamit, ami alapján úgy gondolta, hogy jó tanítványai lesznek. A meghívottak nem is tudják, ki szólította meg őket, és valószínűleg azt sem értik, mit jelenthet a nagyon talányos emberhalászat, mégsem kérdeznek vissza, nem tiltakoznak és nem aggódnak, hanem meglátnak Jézusban valamit, ami alapján rögtön döntenek, hogy ezt az embert érdemes követniük, érdemes Mesterüknek elfogadni. A harmadik mozzanat pedig az indulás, a halászháló, a bárka, a család elhagyása. A meghívásnál Jézus a kezdeményező, a meghívottak pedig engedelmeskednek és késlekedés nélkül nyomába indulnak, s ezzel azonnal megváltozik az életük.

Jézus megszólítása olyannyira erőteljes, hogy nem is meghívásnak tűnik, hanem szinte parancsnak. Ez természetesen nem veszi el emberi szabadságukat, nem szünteti meg személyes felelősségüket, hanem arra ösztönzi őket, hogy azonnal válaszoljanak a hívásra, amelyet nem kényszerből, hanem szabadon fogadnak el.

Mi a jelentősége ezeknek a meghívásoknak? Keresztelő Jánost elfogják, börtönbe vetik és hamarosan kivégzik. Az ő küldetése befejeződött, most kezdődik Jézus tevékenysége. Az Úr hirdeti az evangéliumot, az örömhírt és tanítványokat gyűjt maga köré, közösséget szervez. Tanítványai vele élnek három éven keresztül, aztán pedig az ő halálát és feltámadását követően tanúságot tesznek mindarról, amit Mesterüktől hallottak és mellette átéltek. Most elindulnak, hogy új tengert, új halászhálót és új halakat találjanak. Kihajózzanak a világ tengerére, kivessék az igehirdetés hálóját és a krisztusi hitre térőket az Egyház közösségébe vezessék. Csodálatos feladat, egy új küldetés, ami teljes odaadottságot kíván a meghívott személytől.

Az Úr hívása nekem is szól. Engem is meghív, hogy kövessem és emberhalász legyek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az üdvösségtörténet új korszaka kezdődött el, Isten elküldte Fiát, hogy véghezvigye a megváltás művét, amely a kereszten teljesedett be. Segíts minket azért munkálkodni, hogy ne az önzés világa, hanem valóban Isten országa valósuljon meg a földön. Segíts, hogy ne féljünk a megtéréstől, hanem engedjük, hogy megváltoztasd életünket! Tőled arra kapunk személyes meghívást, hogy veled legyünk, megismerjük Isten országát, megtérjünk és hirdessük az evangéliumot. Adj nekünk erőt küldetésünk teljesítéséhez, az emberhalászathoz!

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette. Mk 3,20-21

Elmélkedés

Márk evangéliumának ezen a pontján észrevehetően megváltozik mindenkinek a hozzáállása Jézus személyéhez. Az eddig hozzá csatlakozó tanítványok nagyobb köréből Jézus kiválaszt tizenkettőt, akik ettől fogva még szorosabb kapcsolatban vannak vele. A tömegek viselkedésében megjelenik a lelkesedés, az igyekezet, a buzgóság. Nem ismernek határokat és távolságokat, mindenütt keresik őt, gyorsan terjed körükben, hogy merre jár, egymást bátorítják, hogy keressék fel a betegekkel. A vallási vezetők már nem csak maguk között beszélgetnek az új tanító ügyéről, hanem nyíltan fellépnek vele szemben.

Jézus családtagjai is megjelennek a mai evangéliumban, akiknek szintén változik a hozzáállása. Hallották a híreket Jézus cselekedeteiről és tanításáról, értesülnek a vallási vezetők ellenségesre forduló értékeléséről. Most szükségesnek tartják, hogy közbeavatkozzanak és megszüntessék a nagy felfordulást, ami családtagjuk körül kialakult. Nincs bennük semmiféle rossz szándék, csak nem értik egészen a helyzetet és hitelt adnak annak a híresztelésnek, miszerint Jézus az „eszét vesztette.” Nem akarják, hogy családjukra rossz fényt vessenek a szokatlan események, amelyek Jézus körül történnek.

Az én életemben is vannak olyan határpontok, amikor érdemes megújítanom az Úrral való kapcsolatomat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt. Mk 3,13-19

Elmélkedés

Az előzményekben láthattuk, hogy Jézus többféle helyszínen tanítja az embereket. Megszólal az istentisztelet helyén, a zsinagógában, belép az emberek házába és magánéletébe, a város utcáin és terein megszólítja a közösségeket, a tengerparton pedig nagy tömegek járulhatnak hozzá. A mai evangéliumban egy új helyszín jelenik meg, Jézus felmegy egy hegyre. E felmenetelnek van egy kis ünnepélyes jellege, és arra utal, hogy itt valami fontos, valami kiemelkedő fog történni. Ilyen körülmények között zajlik a tizenkét apostol kiválasztása, akiket Márk evangélista név szerint felsorol. A kiválasztásnak hármas oka van: először is az, hogy legyenek mindig vele, osztozzanak a Mester életében. Másodszor, hogy megismerjék tanítását, amit majd nekik is hirdetniük kell. Harmadszor pedig az, hogy megossza velük saját küldetését, rájuk bízza hatalmát, hogy ők is képesek legyenek a gyógyításra, Isten irgalmának közvetítésére.

Mind a meghívásban, mind a küldésben az Úr a cselekvő, ő a kezdeményező, minden tőle indul. A tanítványok elfogadják a hívást, elsajátítják Mesterük életmódját és engedelmeskednek neki, amikor szavára útnak indulnak és az Úr nevében tanítanak.

Álljunk mi is az Úr szolgálatába! Legyünk vele, mellette csendesen, hallgassuk őt figyelmesen, aztán pedig induljunk az ő szavára, hogy munkálkodjunk Isten dicsőségére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő. Mk 3,7-12

Elmélkedés

A tegnapi evangélium azzal fejeződött be, hogy szombati gyógyítása miatt egyes vallási csoportok tagjai azon kezdenek tanakodni, hogy „miként okozhatnák Jézus vesztét.” Jézus személyében tehát már a kezdeti időben is ellenséget látnak. Úgy látják, hogy a vallási hagyományokat nem tartja tiszteletben, a vallási tanokat újszerűen, a megszokottól eltérően hirdeti. Az Úr fellépését tehát veszélyesnek tartják. Jézusnak tudomása van gonosz terveikről, szándékaikról, de nem ébred benne ellenérzés emiatt. Nem száll szembe velük nyíltan, nem keresi a konfliktust, nem áll le velük vitatkozni és nem kezd el dolgozni terveik ellen. Az Úr saját küldetésére koncentrál, inkább visszavonul és elmegy máshová, ahol nyugodtan taníthat és gyógyíthatja a betegeket.

Márk evangéliumának ebben a fejezetében Jézust többféle helyszínen látjuk. A zsinagógában azért van, mert a vallási életet akarja megújítani. Magánháznál, Péter házában azért van, mert küldetése az egyénekhez szól. Máskor pedig a városban van, ami arra utal, hogy küldetése a társadalomhoz, a közösséghez szól. A Genezáreti-tó, a tengerpart vidéke pedig az ő szolgálatának végtelenségét jelzi. Isten irgalmát és az Isten országáról szóló örömhírt minden embernek elhozza. Szolgálatának végtelensége az időre is vonatkozik, tanítása minden kor emberének szól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét. Mk 3,1-6

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumának elején három olyan esetről olvashatunk, amikor Jézus a zsinagógában van. A három jelenet a korabeli zsidó vallásgyakorlat három gyengeségére mutat rá, egyúttal Jézus részéről világosan kijelölve a megújulás irányát.

Az első eset a kafarnaumi zsinagógában történt, ahol Jézus egy tisztátalan lélektől megszállt embert gyógyít meg (vö. Mk 1,21-28). A tisztátalan lélek ebben az esetben mindazt jelképezi, ami méltatlan Isten és az istentisztelet szentségéhez. Ebben az értelemben Jézus azért jött, hogy kiűzze az emberekből mindazt, mi elszakítja őket Istentől.

A második esetről a mai evangélium számol be, ennek helyszíne is a kafarnaumi zsinagóga. Itt egy béna kezű emberről van szó. A kéz bénasága, erőtlensége, tehetetlensége azt jelképezi, hogy a magukat vallásosnak tartók megfeledkeztek a jócselekedetek gyakorlásáról. Vallásosságuk csupán elméleti, de meg sem mozdítják kezüket, hogy felebarátaikkal jót tegyenek.

A harmadik jelenet helyszíne a názáreti zsinagóga (vö. Mk 6,1-6). Jézus tanít, de szavait hitetlenül fogadják, megbotránkoznak benne. Az eset azt mutatja, hogy a régi hagyományokkal nem fér össze Jézus új tanítása, és az öntelt ember képtelen a változásra. Az Úr küldetése az, hogy megújítsa az emberi szíveket, amely a vallásosság megújulását eredményezi.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.” Mk 2,23-28

Elmélkedés

Jézus tanítása és cselekedetei a törvényértelmezés és a vallásgyakorlat megújítását célozzák. A Mózes korából származó törvény, amelynek foglalata a tízparancsolat, évszázadokon keresztül szabályozta a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. Ez idő alatt azonban a törvények eredeti isteni szándéka az emberi értelmezések vagy pontosabban félreértelmezések miatt eltorzult. Ennek példáját látjuk a mai evangéliumban, amikor a farizeusok munkának, tehát szombaton tiltott tevékenységnek minősítik azt, hogy Jézus tanítványai néhány kalászt leszednek és megesznek. A kalászok letépése ugyanis az ő szemükben aratásnak minősül. Értelmezésüket Jézus túlzónak tartja, ezért védelmébe veszi tanítványait, utalva a szombati nyugalom lényegére.

A farizeusok meg akarják mutatni, hogy mennyire fontos számukra a szombati nyugalomra vonatkozó törvények és előírások pontos megtartása. A törvény betűjét fontosabbnak tartották, mint az emberi szükséget, jelen esetben az éhséget. Jézusnak nem az a baja, hogy a farizeusok tisztelik a törvényt, hanem az, hogy valójában nem ismerik Istent, aki a törvényt adta, mégpedig az emberek javára. Jézus világossá teszi, hogy nem a külső formák megtartása a lényeg, hanem az emberi szív szándéka.

Isten parancsainak megtartása akkor válik a javamra, ha azt Isten iránti szeretetből teszem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt Szent Margit Jézusra, mint sziklára építette életét. A szerzetesi szabályok, a napirend pontos megtartása, az elöljárók iránti feltétlen engedelmesség, a mindenkori megbocsátás jellemezték őt. Lelkes szeretettel ragaszkodott az őt szerető Istenhez, mert a szeretetkapcsolat értékesebb volt számára, mint előkelő származása, királyi méltósága. Szent Margit a vezeklés csodálatos példája: nem csak a saját vétkeiért, hanem mások helyett és másokért is bűnbánatot tartott, a szenvedő Krisztus szemléléséből merített erőt és szenvedéseit másokért ajánlotta fel. Hősiessége, a magyar nemzetért való vezeklése és engesztelése tetszésre lelt Isten szemében.

Árpád-házi Szent Margit ünnepén az evangéliumban a lakodalomra várakozó tíz szűzről olvasunk. A példázat a mennyek országáról és annak eljövetelére való várakozásról szól. Emiatt helytelenül értelmeznénk, ha úgy gondolnánk, hogy önzőek és irigyek voltak azok, akik nem adtak olajukból a többieknek. A hagyományos magyarázat szerint ugyanis az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, amelyek biztosítják az emberek számára az üdvösséget. Mások jócselekedeteivel dicsekedve nem juthat senki az üdvösségre, illetve ezek a jócselekedetek nem tulajdoníthatók el senkitől. A földi élet során mindenkinek elegendő ideje van ahhoz, hogy gondoskodjon a mennybe jutásról. Az üdvösség elnyeréséért való állandó fáradozás mindenkinek kötelessége és mindenkinek személyes felelőssége.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.