okt 5 2013

 

„A közösségben az egyes embert szeretjük, nem pedig elvont értelemben a közösséget: nem egy egészet, egy intézményt vagy egy ideális életmódot. Az ember az, aki számít, az embert kell szeretni, és elfogadni olyannak, amilyen,    és oly módon, hogy Isten terve szerint növekedjék és az élet forrásává váljék” (Jean Vanier)

 

Ünnepélyesen megkezdtük idei évünket a Tiszavirággal. Olyan jó volt újra látni a „tiszavirágos arcokat”, a nyári táborunk óta először. Szép számmal összegyűltünk! Örülök, hogy velünk voltak: Klárikáék, Daniék, Tündiék, Lilláék, Ágika, Beáék. Sok új segítőnek és érdeklődőnek is örülhettünk, ráadásul ők is örültek nekünk. Köszönjük Paffy atyának a szép és tanulságos prédikációt! Jó volt látni, hogy minden jelenlévőhöz tudott szólni. A tábori fényképek vetítésének nosztalgikus hangulata után a már megszokott eszem-iszommal és játékokkal zártuk a napot. Reméljük legközelebb azok is el tudnak jönni, akik most nem tudtak, Réka furulyája például nagyon hiányzott a szentmiséről! :)

Számomra a fenti gondolat volt a Veni Sancte alkalmunk egyik legfontosabb üzenete, ezúton is köszönöm Áginak (azaz Böbének), hogy beszélt erről. Nagyon fontosnak érzem, hogy még több szeretettel gondoljunk egymásra, a közösség tagjaira, mint magára a közösség egészére. Így gondoljunk Ágira is, akinek a visszatéréséig ezúton is lelki békét és sok örömöt kívánunk! 

                                                                                                                                            (Márk)
 

Következő alkalom: október 19. szombat, 15.30 (segítőknek 14.30)